hazatérés

Hazatértem nagyitól. Úgy volt, hogy valamikor ma jövök haza, de tegnap jöttem, elsősorban azért, mert már nagyon felidegesítenek, amikor a barátomat elkezdik a volt barátomhoz hasonlítgatni, holott te jóó ég! Ég és föld a kettő, hát nem is értem, hogy merték ezt megtenni, másrészt elkaptak egy gyenge pillanatomba, és akkor már jön itt a kombinálás, hogy ennek a kapcsolatnak nincs értelme, meg ezt már most abba kéne hagyni. Oké, oké, ácsi, ácsi. Komolyan nem tudom, voltam-e ilyen boldog valaha is mint ezalatt a több mint másfél év alatt. Akkor mit és mégis miért kéne abbahagyni? Örülnék, ha nem az én magánéletem lenne terítéken... Szóval apa kint volt fát vágni, és hazahozattam magam, ha már úgy is ott volt, így legalább ma már nem kell szenvedni a cuccom hurcolásával, a buszocskázással, és semmi idegesítő dologgal. Ma már itthon vagyok, nem aludtam túl jól a saját ágyamban, délre lesz 30 fok a szobámban, hát ezek annyira nem hiányoztak, főleg  a hőmérséklet. Nem tudom, hogy melyik az a pont ahol be kéne zárni az ablakot, meg ilyesmi.

Elkezdtem lefaragni a combomból, hasra viszont még nem sajnos. Nem azért, mert kövér vagyok, sőt, az álmom az 56 kiló, amihez még kell 3 kiló, a vicces az, hogy mamánál mindig felszedem magam, most is 55 körül mozogtam, de volt plusz két kiló nincs plusz két kiló, szóval mindegy is, reménytelennek tartom ezt a hízás dolgot, viszont a combom lötyi, ami meg nem túl esztétikus látvány számomra. A pocakom ráér később, ahhoz még lelkierőt gyűjtök. Szóval ez a combfaragás egyenlőre a klassz kis lépegetővel fog történni lépcsőzés helyett, és néhány olyan gyakorlattal amire most jöttem rá, hogy azokat miért csináltuk sporttagozaton még általánosban. 

Kérlek adjatok erőt a rendrakáshoz! mamánál naponta háromszor sepertem fel a házat, pakolásztam, segítettem itt ott és kipurcantam, és lenne kedvem, meg szeretném, de ami itt eluralkodott az borzasztó. Anya felhozza a tiszta ruhát mindig ledobja az ágyamra és kész, most meg még kiszedtem mindent a szekrényemből, mondván hogy szortírozok, és kőkeményen kilöktem 4-5 felsőt. A lényeg az, ha a ruhákat elpakolnám sokkal nagyobb rendnek tűnne mint most, de á, nem megy.

ebay wishlist

Attraction

Bizonyára mindenki ismeri a magyar Attaction csapatot, így, hogy tegnap sikeresen megnyerték a Britain's Got Talent műsorát. Iszonyatosan örülök neki, ugyanis az egyik táncos lány a rokonom. Apának az unokatestvére, azaz mama testvérének a gyereke, és annyira nagyon nagyon büszke vagyok rá, hogy az hihetetlen. De ismerte közületek őket valaki az angol műsor előtt? Gondolom, nem...

Azért az elég szomorú, hogy ilyen mély benyomást hagyott a magyarokban, amikor 2007-ben a magyar Csillagszületik versenyzői között voltak, és még csak be sem juttatta a zsűri a legjobb tizenkettőbe. Most persze mindenki büszke rájuk. Aztán nemrég a német Csillagszületikben próbálkoztak, ott a zsűri egyből bejuttatta őket a legjobb tizenkettőbe, de aztán a németek szívét nem nyerte meg annyira, mint az angolokét.

Tavaly nyáron mikor fent voltam Pesten felvételizni, meg látogattuk Katit Szabival (apa másik unokatesója,nála laktam a négy napos felvételi alatt), és akkor mutatott felvételeket külföldi fellépésekről, és hát szenzációs. Engem komolyan nagyon lenyűgöz ez az egész, és hihetetlennek tartom, és nagyon gratulálok nekik, és csak kitartást. Nagyon bízom abban, hogy ezek után, itthon is egy kicsit felkapottabbak lesznek, mert nem hiszitek el, de tavaly nyáron mesélte, hogy itthoni fellépések nem nagyon vannak, inkább csak az ingyenesek, de amiért kapnak is pénzt az csak külföldön, és szerintem ez szomorú.

(a rokonom pedig hátulról a negyedik: rövid barna hajú leányzó)

Ha valaki lemaradt volna a döntőről, akkor gyorsan pótoljátok be, bár őszintén bevallom ennél sokkal látványosabb előadásaik is voltak már.

weekly lookbook

karkötő inspirációk

Azzal, hogy beköszöntött már tényleg a nyár, (legalábbis most úgy néz ki nálunk) az emberek is lazábban öltözködnek, többet mutatnak magukból, és valljuk be. ékszereket nem nagyon hordunk a borús vagy téli időben (az én környezetemben legalábbis). Szóval most itt van pár egyszerű ám nagyon mutatós karkötő, ami feldobja a legegyszerűbb farmer+trikó párosítást is. Én elképzelni nem tudtam, hogy készítik el a fonott bőr karkötőket úgy, hogy nem három szálból, hanem úgy hogy egyben van, és nagyon örültem amikor rátaláltam erre a képre. 

az elmúlt hetek

szóval hello. tudom, idegesítő amit csinálok. nem is igazán blogoltam, mióta megvan a telefonom, azóta meg a gépet sem kapcsoltam be. aztán néhány napja próbáltam, de megállt a szíve az életemnek, így apukám újratette. jobban szeretem a bloggert. mondjon bárki bármit, én sokkal jobban szeretem.

annyi minden történik egyébként körülöttem, hogy igazából felfogni se nagyon van időm.... kezdjük valami igazán fontossal és jóval: kedden alkalmam volt találkozni hollanddal. nagyon féltem, hogy egy kuka leszek, de nem szerencsére, és nekem nagyon jó volt, és nagyon aranyos, és így olvasva a blogját ár a hangját is hallom a fejemben, ami fantasztikus. elmentünk a cafe freibe kávézni, azt a helyet annyira szeretem, olyan hangulatos. remélem hollandnak is tetszett tényleg. úgy eltelt az idő egyébként, hogy nem egészen egy órakor találkozunk és valamikor fél négy és négy között hagytuk magunk mögött a kávézót. aztán lesétáltunk a malomszögre és betértünk még egy turiba, ami régen egyébként jó volt, ahhoz képest hogy előző nap volt új áru ne igazán volt semmi... öt körül búcsút mondtunk egymásnak, hiszen szegénykém tanulni jött le ide miskolcra. szóval remélem, hogy segített a vidéki levegő, a pesti élethez képest nyugis légkör, és az internetmentes-zóna, és fantasztikusra sikerülnek majd a vizsgáid, drága.

itthon válnak a szüleim. vagyis... apukám a nevelőanyukámtól. eddig se foglalkozott velünk, de így már véglképp mi csak az apa gyerekei vagyunk húgommal, őneki pedig csak a pici fiacskája van. de amikor vigyázni kell rá vagy játszani kell vele, akkor hozzánk zavarja. fáj egyébként, nagyon fáj, hiszen már 16 éve az anyám. az nem kevés idő... a múltkor verekedtünk húgommal de csak úgy viccből, és eszter megpróbált bemártani, hogy én verem őt, amire csak annyit volt képes reagálni: "ez már engem nem érint..." hát akkor köszönöm szépen...

az élet napos oldala: egy ötkilós nem tudom milyen fajta kölcsön cica a hétvégére, anya kollégájáé, csak elutaznak, és mi vigyázunk rá. a cica irtó édes, tegnap jött, és akkor még félt, és a vendégszobában bebújt a kanapé mögé, kényelmesen elfért, és amikor kicsit megbarátkozott a sarokkal elkezdte kiszedegetni a kanapé alól a port. ma már megbarátkozott újra a házzal, és nagyon otthonosan közlekedik minden felé, talán túl otthonosan is. imádja az ablakpárkányomat, le se tagadhatná, hogy macska. a szőnyegemet is erőszeretettel kaparássza, ám a zacskóktól nagyon nagyon fél, ha itt csörgök zacskóval, gyorsan leszalad a földszintre. nagyon vicces. tegnap este feküdtem az ágyamban fogta magát felugrott, és a súlya alatt úgy besüppedt az ágyam, olyan volt mintha egy ember mászott volna be mellém. aztán ma reggel arra keltem, hogy keservesen nyávog, szegénykével nem foglalkozott senki, aztán beengedtem a szobámba inkább, de mindegy visszaaludni már nem tudtam.

jövőhét kedden vizsgázok, és ezúton kérnék minden erre tévedő fiút, lányt aki esetleg olvassa ezeket a sorokat, hogy nagyon szorítson nekem!! leginkább 8:20-tól 8:40-ig, ugyanis akkor lesz a borotválás, amitől tartok, de leginkább csak attól tartok, a többit megtudom csinálni, nem azért dolgoztam annyit, hogy aztán vizsga előtt rájöjjön az ai a többi osztálytársamra aki nem csinált a félévben semmit, hogy jajj ez se megy meg az se... úgy érzem kitettem magamért a félévben, és amikor nem volt vendégem akkor igenis csináltam azt, amit kell. persze kedden mindentől be leszek szarva, mert nagyon izgulós vagyok, de addig legalább higgadt vagyok. amitől tartottam még a borotváláson kívül az a vas, a saját babafejemen egyszerűen nem tudtam elkészíteni, hiába volt forró a vasam, nem sikerült megcsinálni úgy, hogy bármiféle hullám maradjon benne, de szerdán rájöttem a titokra: a vékony passzé mindenre megoldás. 

a másik dolog amiről leginkább képet szeretnék mutatni, az a névnapi meglepik. anyától kaptam egy pillangós fülbevalót, ami nagyon tetszik, pedig nem vagyok oda a pillangós dolgokért. a másik pedig egy tökéletet puffasztott rizses házi csoki a barátomtól, amit ő készített. ez annyira édes volt tőle, hát én teljesen oda voltam meg vissza az örömtől.