az elmúlt hetek

szóval hello. tudom, idegesítő amit csinálok. nem is igazán blogoltam, mióta megvan a telefonom, azóta meg a gépet sem kapcsoltam be. aztán néhány napja próbáltam, de megállt a szíve az életemnek, így apukám újratette. jobban szeretem a bloggert. mondjon bárki bármit, én sokkal jobban szeretem.

annyi minden történik egyébként körülöttem, hogy igazából felfogni se nagyon van időm.... kezdjük valami igazán fontossal és jóval: kedden alkalmam volt találkozni hollanddal. nagyon féltem, hogy egy kuka leszek, de nem szerencsére, és nekem nagyon jó volt, és nagyon aranyos, és így olvasva a blogját ár a hangját is hallom a fejemben, ami fantasztikus. elmentünk a cafe freibe kávézni, azt a helyet annyira szeretem, olyan hangulatos. remélem hollandnak is tetszett tényleg. úgy eltelt az idő egyébként, hogy nem egészen egy órakor találkozunk és valamikor fél négy és négy között hagytuk magunk mögött a kávézót. aztán lesétáltunk a malomszögre és betértünk még egy turiba, ami régen egyébként jó volt, ahhoz képest hogy előző nap volt új áru ne igazán volt semmi... öt körül búcsút mondtunk egymásnak, hiszen szegénykém tanulni jött le ide miskolcra. szóval remélem, hogy segített a vidéki levegő, a pesti élethez képest nyugis légkör, és az internetmentes-zóna, és fantasztikusra sikerülnek majd a vizsgáid, drága.

itthon válnak a szüleim. vagyis... apukám a nevelőanyukámtól. eddig se foglalkozott velünk, de így már véglképp mi csak az apa gyerekei vagyunk húgommal, őneki pedig csak a pici fiacskája van. de amikor vigyázni kell rá vagy játszani kell vele, akkor hozzánk zavarja. fáj egyébként, nagyon fáj, hiszen már 16 éve az anyám. az nem kevés idő... a múltkor verekedtünk húgommal de csak úgy viccből, és eszter megpróbált bemártani, hogy én verem őt, amire csak annyit volt képes reagálni: "ez már engem nem érint..." hát akkor köszönöm szépen...

az élet napos oldala: egy ötkilós nem tudom milyen fajta kölcsön cica a hétvégére, anya kollégájáé, csak elutaznak, és mi vigyázunk rá. a cica irtó édes, tegnap jött, és akkor még félt, és a vendégszobában bebújt a kanapé mögé, kényelmesen elfért, és amikor kicsit megbarátkozott a sarokkal elkezdte kiszedegetni a kanapé alól a port. ma már megbarátkozott újra a házzal, és nagyon otthonosan közlekedik minden felé, talán túl otthonosan is. imádja az ablakpárkányomat, le se tagadhatná, hogy macska. a szőnyegemet is erőszeretettel kaparássza, ám a zacskóktól nagyon nagyon fél, ha itt csörgök zacskóval, gyorsan leszalad a földszintre. nagyon vicces. tegnap este feküdtem az ágyamban fogta magát felugrott, és a súlya alatt úgy besüppedt az ágyam, olyan volt mintha egy ember mászott volna be mellém. aztán ma reggel arra keltem, hogy keservesen nyávog, szegénykével nem foglalkozott senki, aztán beengedtem a szobámba inkább, de mindegy visszaaludni már nem tudtam.

jövőhét kedden vizsgázok, és ezúton kérnék minden erre tévedő fiút, lányt aki esetleg olvassa ezeket a sorokat, hogy nagyon szorítson nekem!! leginkább 8:20-tól 8:40-ig, ugyanis akkor lesz a borotválás, amitől tartok, de leginkább csak attól tartok, a többit megtudom csinálni, nem azért dolgoztam annyit, hogy aztán vizsga előtt rájöjjön az ai a többi osztálytársamra aki nem csinált a félévben semmit, hogy jajj ez se megy meg az se... úgy érzem kitettem magamért a félévben, és amikor nem volt vendégem akkor igenis csináltam azt, amit kell. persze kedden mindentől be leszek szarva, mert nagyon izgulós vagyok, de addig legalább higgadt vagyok. amitől tartottam még a borotváláson kívül az a vas, a saját babafejemen egyszerűen nem tudtam elkészíteni, hiába volt forró a vasam, nem sikerült megcsinálni úgy, hogy bármiféle hullám maradjon benne, de szerdán rájöttem a titokra: a vékony passzé mindenre megoldás. 

a másik dolog amiről leginkább képet szeretnék mutatni, az a névnapi meglepik. anyától kaptam egy pillangós fülbevalót, ami nagyon tetszik, pedig nem vagyok oda a pillangós dolgokért. a másik pedig egy tökéletet puffasztott rizses házi csoki a barátomtól, amit ő készített. ez annyira édes volt tőle, hát én teljesen oda voltam meg vissza az örömtől.